2006. június 30.

Az Ezer Székely Leány Napjának életben tartásában benne van Domokos Pál Péter nagy kultúraszervező személyisége iránti tisztelet is. Százöt éve született a ma Csíkszereda részét képező Csíkvárdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, zenetörténész /1901. jún. 28. – Budapest, 1992. febr. 18./ 1919-ben szerzett kántortanítói oklevelet. Budapesten a főiskolán 1926-ban matematika–fizika–kémia, valamint ének–zene szakos tanári diplomát szerzett. Hazatérése után ének–zene tanár volt, 1936-tól az Erdélyi Katolikus Népszövetség titkára. 1929-ben indult első gyűjtőútjára a moldvai csángó magyarok falvaiba, s ettől kezdve e népcsoport elismert tudósa lett. Nagyjelentőségű könyve /A moldvai magyarság/ 1931-ben jelent meg Csíkszeredában. A könyvnek nagy visszhangja volt, sokan felfigyeltek a csángókra. Ő gyűjtötte össze Moldvában a 18. század hangszeres tánczenéjét. 1933-ban a románok felismerték, milyen veszélyes számukra Domokos munkássága a magyar-székely nemzeti öntudat erősítése terén, ezért eltiltották a katedrától. Ezután kántor lett Gyergyóalfaluban, később egyházmegyei tanfelügyelő, majd 1940–44 között a kolozsvári Tanítóképző igazgatója lett – itt védte meg néprajzi, majd magyar irodalmi és történelmi doktorátusát. Népművészeti kiállításokat rendezett, lerakta a csíkszeredai Székely Múzeum alapjait. A háború alatt segítette a bukovinai magyarság hazatelepülését. Népzenével, néprajzzal, történelmi zenével, nyelvészettel és irodalommal, Erdély nemzetiségi és vallási kérdéseivel, Csíksomlyóval mint a katolikus székelység lelki központjával foglalkozott. 1945–49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tisztviselője lett, majd elbocsátották. Ezután a Baranya megyei Szárászpusztán több tucat, Moldvából áttelepült csángó család között gazdálkodott, itt folytatta a gyűjtést, de 1951-ben az ávósok elvitték. Hamarosan szabadon engedték, de földjét elvették. Az építőiparban dolgozott, majd 1951–1961 között, nyugdíjazásáig Budapesten általános, majd középiskolákban tanított, s írta néprajzi, népzenei és irodalomtörténeti munkáit, olykor ezekért is zaklatták. A határon túli magyarság élő lelkiismerete lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János 17. századi csíkcsobotfalvi énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot /”...édes hazámnak akartam szolgálni...” Szent István Társulat, Budapest, 1979/. A Kájoni-gyűjtés révén került Kodállyal, majd Bartókkal is kapcsolatba. Márton Áron erdélyi püspökről Rendületlenül címmel írt könyvet, 1988-ban a történelem-, illetve néprajztudományok doktora lett, a Széchenyi- és a Bethlen Gábor-díjat 1991-ben kapta meg. /Százöt éve született Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. június 30.

A szociáldemokrata Smer, a Ján Slota által megjelenített szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Vladimír Meciar vezette LS-HZDS szövetségével a lehető legrosszabb kormánykoalíció jön létre Szlovákiában – mondta Bugár Béla. A nyolc év kormányzati szerep után most ellenzékbe vonuló Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a Smer élén álló Robert Fico június 28-i – Fico, Slota és Meciar szövetségét alkotó kormánykoalíciót előrevetítő – bejelentésére reagálva azt mondta: az MKP mindent megtett annak érdekében, hogy az SNS ne legyen a kormány tagja. „Attól okkal tarthatunk, hogy a nemzeti kisebbségeket, elsődlegesen a félmilliónál népesebb szlovákiai magyar közösséget érintően belpolitikai és külpolitikai téren egyként feszültségeket okoz majd, hogy a szlovák kormányban két olyan párt lesz jelen, amelyek közös kormányzása alatt a kisebbségeket rendkívül nyomasztó intézkedéseket foganatosítottak” – emlékeztetett Bugár az egykori Meciar-Slota-koalíció országlására. /Ellenzékbe kényszerült az MKP. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. június 30.

Első ízben rendezett Interkontinentális kisplasztika biennálét a nagyenyedi Inter-Art művészeti alapítvány. Az Egyesült Államoktól Japánig, Ausztráliától Európáig minden kontinens képviseltette magát. Régi álom megvalósításáról van szó, mely anyagiak hiányában mindeddig elmaradt – tájékoztat Balog István, az alapítvány elnöke. A kiállításon 133 művész ötszáz alkotással van jelen. /Tamás András: Földrészek Nagyenyede. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. június 30.

Murvai László minisztériumi tanácsos könyvében (Kulcsok és zárak, Corvin Kiadó, Déva, 2005) napilapokban, folyóiratokban megjelent tanulmányait gyűjtötte egybe. A romániai magyar oktatással foglakozva felvázolta azt a gazdasági-társadalmi-politikai hátteret is, amelyben az oktatás mindennapjai telnek. A szerző megoldásokat keres a magyar oktatás előtt tornyosuló gondokra. Sokfelé kell keresni a kulcsokat: „Kulcsok a törvénykezésben, kulcsok a tények, adatok objektív, szemléletes rendszerezésében, kulcsok az elemzés-összehasonlítás munkájában, kulcsok a naprakész és hatékony következtetések levonásában.” Ötleteivel, javaslataival segíthet az oktatáspolitika kidolgozóinak, a pedagógusoknak, s nem utolsósorban a szülőknek és a diákoknak. Évről évre csökken a tanulólétszám, ami kihatással van az iskolahálózatra és a pedagógusok lélekszámára is. Aggasztó, hogy az országos átlagnál nagyobb mértékben fogy a magyarul tanulók száma, amely mind szembetűnőbb az óvodától a középiskoláig haladva. Egyetlen tanév (2001–2002) adataiból kitűnik, hogy az óvodától az ötödik osztályig eltűnik a gyermekek 1,5 százaléka, a középiskola felé tartva ehhez újabb 1,5 százalék, ez több tízezer tanulót jelent. Azok a gyermekek, akik az óvoda után más iskolai nyelvi környezetbe kerülnek, gyakorlatilag sohasem fognak tudni helyesen írni és olvasni magyarul. A jelenség a szórványban gyakoribb, de a Székelyföldön is van rá példa. /Borbély László: Kulcsok a zárhoz. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

1988. június 30.

Az Országgyűlés - Szűrös Mátyásnak, az MSZMP KB titkárának, az országgyűlés külügyi bizottsága elnökének előterjesztésére - állásfoglalást ad ki a romániai településrendezési tervvel kapcsolatban. Eszerint a terv "mélységes aggodalmat és nyugtalanságot", valamint megütközést váltott ki Magyarországon. A Nagy Nemzetgyűlés figyelmét felhívja a megsemmisítésre kijelölt falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális értékeire és kifejezi a reményét, hogy a terv végrehajtásától elállnak.
[Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989]

Via: vilag.transindex.ro

Short link: Copy - http://whoel.se/~I2ega$3Sj